Elérhetőségeink

Biopsol Kereskedelmi, Gyártó és Szolgáltató Kft.
Cím: 1023 Budapest, Bécsi út 3-5.
Email: info@biopsol.hu

Irányított komposztálás

Miért NÉBIH engedélyes komposzt termék, miért nem kihelyezés?

A szennyvíziszap mióta az ipari üzemeket (nagy kémiai szennyezők) levágták a kommunális szféráról, nem egészségtelenebb talaj termékenység-fokozó alapanyag, mint az istállótrágya.

Az engedéllyel rendelkező termésfokozó készítmények, engedéllyel rendelkező termékek nehézfém határértékei a 36/2006-os FVM rendelet szerint már most is a legszigorúbbak szinte egész Európában. 

Fontos tisztázni, hogy az 50/2001 Korm. rendelet (a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól) hatálya alól a 36/2006 FVM rendelettel a szennyvíziszapot - mint alapanyag a komposzthoz - korlátozás nélküli forgalomba hozatali engedéllyel kiemeljük a hulladék körből, erre az új hulladéktörvény ad módot.

A szennyvíziszapok spontán kihelyezése költséges, függőségi viszonnyal jár, a spontán komposztálás pedig komoly biológiailag kockázattal jár. A biztonságot a NÉBIH által termékké nyilvánítási folyamatot jelenti, amelyhez a szennyvíziszapot megfelelő biológiai eljárással kell kezelni. A NÉBIH határértékek már most kellően szigorúak ahhoz, hogy jól védjenek agrárszempontból is, ráadásul így valóban komposztról beszélhetünk, ami egyben korlátozás nélkül forgalomba hozható és termékként értékesíthető.

A szennyvíziszapok 50/2001 szerinti kihelyezése, mezőgazdasági felhasználása mind veszélyekkel, függőségi viszonnyal és saját jól felfogott védelmünkben betartandó igen szigorú, időigényes szabályozásokkal nehezen kivitelezhető, és csak időben eltolja az egyre nagyobb mennyiségben keletkező szennyvíziszapok problémájának hatékony, mindenki számára előnyös és végleges megoldását.

Az 50/2001 rendelet szigorítása várhatóan bekövetkezik, végrehajtási terve a megfelelő szaktárcák összehangolt munkájával már folyamatban van. Állami rendelettel és ellenőrzéssel szabályozott szennyvíziszapok felhasználása esetén fokozódik a környezetünk biztonsága, a talajok, a felszín alatti ivóvízbázisok védelme. A szigorú szabályozások életbe léptetésével elérhető, hogy a veszélyes összetevőket tartalmazó szennyvíziszapok ne kerüljenek termőföldre, ezzel javítva a környezeti biztonságot. Ezzel szemben a szennyvíziszapban hasznosítható növényi tápanyagok és energia minél nagyobb arányú kiaknázása kerüljön előtérbe és azok ellenőrzött körülmények (például biológiailag irányított komposztálással) között kerüljenek visszaforgatásra, a környezeti kockázatok csökkentésével.

Kihelyezés esetén

A keletkező komposztot évente két vizsgálattal ellenőriztetni kell (kihelyezés előtt), ami jelentős költségvonzattal jár: 230.000 Ft/vizsgálat, ismétlődően.

A vizsgálati eredmények paraméterei jelentős bizonytalanságot eredményeznek, mivel ha magasabb akár egy paramétere is (50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet), már a keletkező komposztot nem lehet kihelyezni és a tárolása további – és ismételt - problémát okozna.

Mindennek következtében, ha a kihordási időben nem tud teljesülni a kihelyezés, akkor a mezőgazdasági területre vonatkozó tilalom következtében – a környezetszennyezés elkerülése érdekében - tilos a szerves és műtrágya kijuttatása (kivéve az őszi kalászosok fejtrágyázása) november 15-től február 15-ig, ami jelentős problémát okozhatna.

A szennyvíziszap-komposzt (termékengedéllyel nem rendelkező) mezőgazdasági felhasználása is engedélyhez kötött tevékenység, amit talajtani szakvélemény alapján a talajvédelmi hatóság határozatban engedélyezhet, ha a kérelem (és a minőség) megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek.

A szennyvíziszap-komposzt (termékengedéllyel nem rendelkező) mezőgazdasági felhasználása - adott mezőgazdasági területre - legfeljebb ötéves időtartamra engedélyezhető, utána el kell végeztetni ismételten a terület bevizsgálását, aminek költségvonzata van. Talajvédelmi tervet kell készíteni, ami magába foglalja mind a komposzt, mind a talaj bevizsgálását is!

A talajvédelmi hatóság határozatában csak a földhasználó hozzájárulásával, felhasználásra tervezett területre engedélyezi a szennyvíziszap-komposzt kijuttatását és egyidejűleg előírja annak feltételeit (pl. a vizsgálati eredmények alapján a kijuttatható dózist t/ha). Ha a föld használója és a tulajdonosa nem azonos, akkor a földtulajdonos hozzájárulása is szükséges.

Mivel a tulajdonos hozzájárulása is szükséges – így bármikor megtilthatja a kihelyezést -, ezért elég bizonytalan a helyzet és erre nem célszerű, nem üzembiztos alapozni.

Amennyiben a szennyvíziszapot biológiai irányítottság nélkül komposztálják és így a 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet szerinti szennyvíziszap komposzt keletkezeik, akkor a komposztálási technológiát érdemes és kell vizsgálni, mert a spontán komposztálás komoly veszélyeket rejt.

Magyarország abszolút műtrágya-importőr (a nitrogént pl. orosz gázból gyártva), többek között ezért sem szabad kirekeszteni a termékforgalomból a hazai körülmények között (kvázi hulladékként) megtermelődő tápanyagbázist.

A megfelelően szabályozott nehézfém tartalom és az ugyancsak megfelelően szabályozott és irányított kezelési, komposztálási technológia biztonságos - agrárszempontból is - termőföldi felhasználást tesz lehetővé. Erre nincs jobb garancia, mint a NÉBIH.

Az antibiotikum-maradék régóta boncolgatott téma, de egy megfelelő kezeléssel, amelyik szintén a biológiai irányítottságára helyezi a hangsúlyt, nem a technikai és nem a gépészeti igényekre, akkor a technológia (kizárólag jó technológia esetén) gyakorlatilag és bizonyítottan is hatékony megoldást jelenthet.

Fontos: a már működő eljárás nem a kommunális iszapban az emberi gyógykezelések során esetleg nyomokban fellelhető antibiotikum maradékról beszélünk, hanem a gyártás során kikerülő - viszonylag magas hatóanyag tartalmú - hulladékot kezelésérő!  Bármilyen furcsa, Magyarország ezekben a folyamatokban Európa előtt jár, talán éppen a műtrágyák és energia-hordozók árnövekedése és importja miatt.

Erős a kényszer a dráguló import kiváltására, az agrárszféra olcsó hatóanyag-ellátásának igényeire, a műtrágya-eredetű talajleromlás kezelésére és az egyre kínzóbb mikroelem-hiányok kezelésére. Így volt ez már trendként 1990-ben is, amikor ezek a kutatások Magyarországon elindultak, miközben egész Európa az agrárkémia lázában égett.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországon van az egyik legjobb szabályrendszer a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal által alkalmazott 36/2006 FVM (V.18) rendelet.

Miért kell biológiailag irányítani a komposztálást?

A szennyvíziszap kezelése során a biológiailag irányított komposztálással bevitt oltóanyag elsődleges szerepe, hogy a komposztálódási folyamathoz célzottan szelektált, az intenzív és gyors komposztálódási folyamat biztosításához szükséges törzsek (természetesen megfelelő csíraszámmal) bevitelre kerüljenek, majd a számukra legmegfelelőbb élettani körülményekhez - hogy elvégezzék a "munkájukat" -   energiát - felvehető cukrokat - szolgáltatnak a folyamatot elindító baktérium- és gombatörzsek részére. Ezek elsődlegesen celluláz-enzim termelők, azaz megbontják az egyébként más fajok számára nem hozzáférhető cellulóz, hemicellulóz és lignin anyagokat, amelyek polimerizált - és ezért ellenálló - nagy molekulasúlyú cukrok.

A nagyon oxigén-igényes cellulózbontó fajok ezt követően (3-15 nap) pusztulni kezdenek, és átadják a helyüket a lebontásban további folyamatokat végző baktérium- gomba és sugárgomba törzseknek, elindul a fehérje és egyéb összetevők - nagy molekulasúlyú szerves anyagok - lebomlása, és a rendszer lassan átmegy a fakultatív-anaerob, anaerob felépítő fázisba, megkezdődik a humusz-anyagok felépítése, és a rendszer "biológiai lecsengése" - stabilizálódása.

A komposztálás során a biológiai starterkultúrával beoltott, majd a ciklusidő végén kész komposztokkal azért sem oltható vissza a rendszer, mert a fajok összetétele a biológiai sor végére alapvetően megváltozik.

A biológiai irányítás, oltóanyag-nélküli levegőztetéses technológia egyik fő hiányossága és hibája abból ered, hogy nem indul el az intenzív cellulóz-bomlás, így nincs szénforrás a nitrogénvegyületek beépítéséhez.

A másik fő hiba, hogy az átlevegőztetés során a környezetből bekerülő levegő elsősorban penészeket, polifág-parazitákat tartalmaz, amelyek gyorsan megtelepednek a keveréken, elnyomják a többi - esetleg kívánatos fajt - és egy olyan biológiai folyamat indul meg, amelyik komposztálódás-jellegű, de növényélettani szempontból penészekkel, növényi kórokozókkal fertőzött, és ez persze a későbbiekben determinálja az egész komposzt-telep mikroflóráját. (Állandó visszafertőződés)

Az intenzív levegőztetés a komposzt nagyobb százalékát elviheti a korhadás irányába, szinte kioxidálódik a hatóanyagok jelentős része.

Miután itt nincs oltóanyag, így a folyamat három mikrobiológiai flórára támaszkodik:

• elsőként, ami eleve benne van az iszapban(a medencék flórája: ez haszontalan a komposztálódásban, de veszélyeket rejthet;
• másodjára, amit a lignocellulóz adalékra tapadva, vagy abban fellelhető: penészek, gombák, polifág paraziták (mindegyik képes felszaporodni, bontani a szerves-anyagot, de növénytani szempontból - a csírázáskori állapotban - nagyon károsak);
• harmadlagosan a levegő átfúvással véletlenszerűen bekerülő spórások (penészek, gombák, sugárgombák. Ezek jelentős része jól megél a bomló szerves-anyagokon ("bontja"), de miután sok közöttük a penészféle és a polifág parazita, így a szántóföldi kultúrákban komoly károkat okozhat a komposzt.

Polifág paraziták: azok a penész- és egyéb gombafajokat  - szőlészek esetében pl. a félelmetes szürkepenészt - amelyek egyaránt megélnek a bomló szerves-anyagokon, de képesek az élő növényi szöveteket is megtámadni. Szántóföldi- és magról-kelők esetében ez igen "ütős" kártétel, a mélyebben gyökerező évelő kultúrák esetében nem számottevő.) Ezek a fajok látszólag "jól muzsikálnak" a komposztálás során, hiszen termelnek celluláz-, lignináz enzimeket: pontosan ezzel tudják megtámadni az élő szöveteket is.

Ezek a folyamatok tehát egyrészről a komposztok eladhatóságát csökkentik (kevés hatóanyag), másrészről a felhasználás során okoznak olyan problémákat, amelyeket mondjuk egy kukorica vagy napraforgó termesztő egy életre megjegyez: a csíraszám drasztikus leromlása 20-30 % termésveszteséggel jár, a talaj pedig évekre fertőzött marad.

A komposztálás biológiai irányítás nélkül, azaz megfelelő törzsek, ideális számban történő bevitele nélkül előállított készítmények használata során a felhasználási területen nagy valószínűséggel megjelenhet a pentozán hatás is. A nagy mennyiségű szerves anyag talajba juttatásával a korábban kialakult egyensúlyt megbontjuk. A mikroorganizmusok egyes csoportjainak felszaporodási lehetőséget biztosítunk a szerves anyag bevitellel. A lebontás kezdeti időszakában a mikroorganizmusok a kellő felszaporodásukhoz szükséges tápanyagokat - elsősorban a nitrogént - a talajból, a növények számára is felvehető formában rendelkezésre álló készletekből fedezik és építik be szervezetükbe. Tehát  átmenetileg immobilizálják, csökkentik a növények számára felvehető nitrogén mennyiségét. Ez az úgynevezett káros pentozán hatás.

Ezen felül a nem szakszerű eljárásoknál tapasztalt veszélypont az oxigénhiány következtében fellépő rothadás. A rothadás a szerves anyagok a talajban illetve a trágyakezelés során kibontakozó erjesztésével azonosítható, s mint ilyen a talajdinamika legkedvezőtlenebb folyamatai közé sorolható, mert a folyamatosan és növekvő mennyiségben előállított, jórészt toxikus, illetve káros és részben illó szerves anyagcsere végtermékeivel szennyezhetik/mérgezhetik a talajéletet! A keletkező illó szerves anyagok (például: indol, skatol) vonzzák a különböző rovar kártevőket (drótférgek, káposztalepke stb.) A rothadás kedvező körülményeket teremthet a bizonyos patogének számára is!

Továbbá a komposztálódás, komposzttá érés folyamatában az idő faktor is pozitívan befolyásolható az oltóanyag bevitellel. Míg a spontán komposztálás 8-12 hónap (utóérlelés szükséges), addig az irányított komposztálással mindez 60-90 nap. A ciklusidő természetesen nagyban összefügg a komposztáláshoz szükséges terület méretével is.

Az iszapban előfordulhatnak egészségre káros halogénezett (különösen klórozott) szénhidrogének (diklór-metán, triklór-metán, triklór-etán, diklór-benzol), továbbá a karcinogén (rákkeltő) hatású policik-likus aromás szénhidrogének (Polycyclic Aromatic Hydrocarbons = PAH) is. Az iszapban és az ebből készült komposztban szintén előfordulhat még ásványiolaj-tartalom (TPH C5-C40). Az említett szerves szennyezők a komposztálási ciklus alatt megfelelő oltóanyaggal, illetve az oltóanyagban lévő szénhidrogén bontó törzseknek köszönhetően lebonthatóak.

Hogy mindez miért fontos?

Egy ellenőrzés során a növény- és talajvédelmi igazgatóság ellenőrző vizsgálata során az engedélyben előírt paraméterekre terjed ki, amely indokolt esetben további adatok ellenőrző vizsgálatával is bővítheti.

Ha a toxikus elem, a só és a szerves szennyezőanyag-tartalom akár egy paraméter vonatkozásában is meghaladja a 3. számú mellékletben meghatározott határértéket, vagy nem felel meg a 3. számú melléklet szerinti higiénés mikrobiológiai határértékeknek, vagy a termék csírázásgátló hatású, a növény- és talajvédelmi igazgatóság az azonos gyártási számmal, vagy egyéb azonosításra alkalmas egyedi jelöléssel ellátott tétel:

a) további forgalmazását megtiltja és visszahívását elrendeli, vagy

b) zár alá vételét elrendeli, amíg a termék biztonságáért és minőségéért felelős megállapításra kerül.

Amennyiben a visszahívott termék egy megismételt gyártási folyamatot követően, minőségellenőrzés alapján a készítmény megfelel az engedélyokirat előírásainak, a növény- és talajvédelmi igazgatóság jóváhagyásával ismét forgalomba hozható. A vizsgálatot a termék biztonságáért és minőségéért felelősnek az engedélyokiratban előírt paraméterekre, akkreditált mintavételt követően akkreditált laboratóriumban kell elvégeztetnie.

Amennyiben a megismételt gyártási folyamatot követően keletkezett termék a minőség ellenőrzése alapján nem megfelelőséget mutat, a hulladékokra vonatkozó jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

És ez mit jelent?

A kihelyezéssel szemben a NÉBIH határértékek már most kellően szigorúak ahhoz, hogy jól védjenek agrárszempontból is. A biológiailag irányított komposztálás és annak szakszerű alkalmazásával elkerülheti a Gyártó annak veszélyét, hogy termék a minőség ellenőrzése (például szénhidrogén szennyezés - TPH) alapján nem megfelelőséget mutasson. Ellenkező esetben, vagy egy rosszul megválasztott, előírt értékek biztosítására alkalmatlan technológiával gyártott készítmény esetén a Gyártó nem terméket állít elő, hanem olyan anyagot, amelyre a Rendelet alapján a hulladékokra vonatkozó jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, azaz nem értékesítheti és elhelyezése, tárolása komoly kiadást és logisztikai problémákat jelent.

Spontán, oltóanyag nélkül nem biztos az eredmény?

A szerves szennyező (TPH tartalom, PAH tartalom) spontán technológiával nem, vagy nehezen bonthatóak, határértékek szigorodása esetén az elvárások megfelelő technológia hiányában várhatóan nem teljesülnek, így a komposztok felhasználhatósága bizonytalanná válhat.

"Ismertek a befúvásos, takarásos rendszerek hátrányai:

-    Szerves olajok rosszul bomlanak le
-    A légbefúvó rések közelében a komposzt kiszáradhat
-    A ponyva mozgatása körülményes
-    A szondák élettartama rövid, a vezetékek ki vannak téve a rágcsálóknak
-   Magas beruházási költsége, ezért a bevezetés előtt fontos az előzetes gazdaságossági vizsgálat elvégzése (forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu; Dr. Kárpáti Árpád: Szennyvíziszap rothasztás és komposztálás (2002)"

„Ma már egyértelmű, hogy mind a rothasztott szennyvíziszapot, mind az állati trágyákat csakis megfelelő termikus és biológiai előkezelés után szabadna csak hasznosítani talajtápanyag utánpótlásra, a talajélet javítására.”

"Az utóbbi évek fejlesztése éppen ez az előre menekülés. Ha nem tudja a természet a spontán kialakuló környezetben, mikroorganizmus együttessel biztosítani a sokféle szermaradvány helyes irányba történő átalakítását, be kell abba avatkozni olyan tenyészetekkel, enzimekkel, amik ezt minél teljesebb mértékben biztosítani tudják.

A jövő mezőgazdasági talajtápanyag kiegészítője, mikrobiális segédanyaga éppen a korlátlanul hozzáférhető lakossági szennyvíziszap és mezőgazdasági terménymaradványok (száranyagok) felhasználásával egy biológiailag célirányosan módosított biotermék lehet. Fontos megjegyezni, hogy a szennyvíziszap kedvezőtlen maradványainak a lebontását, célirányos termékké alakítását a felhasznált ligninanyag részarányának növekedése egyértelműen javítja.

Hogy a potenciálisan felhasználható mikrobiális oltóanyagok, kármentesítő, értéknövelő biológiai kultúrák és egyéb segédanyagok az egyes országok komposzt termékeiben (szennyvíziszap és állati trágya egyaránt) milyen gyorsan és milyen hatásban jelentkeznek, azt a komposztálás helyenkénti központi, állami támogatása is befolyásolja.

Egyértelműen meg kell érteni, hogy a komposztálás az ilyen anyagok minőségét, felhasználási biztonságát csakis növeli, ennek megfelelően a környezetbe jutásukkal várható kockázatott nagyságrendekkel csökkenti. "

(Dr. Kárpáti Árpád 2012.)

NAK rövid cikke a biológiailag irányított komposztáás előnyéről